Vakcinázás
Tetanusz
A tetanusz kórokozója a lovak környezetében általában megtalálható normál körülmények között is, azonban csak akkor okoz betegséget, ha valamilyen sebzésben, oxigéntől elzárt körülmények között elszaporodik, és az általa termelt toxin ilyen módon a szervezetbe kerül. A megbetegedett állat lázas, tipikus tetanuszos görcsök észlelhetők nála és sajnos még megfelelő kezelés mellett is előfordulhat, hogy néhány napon belül elhullik.
A betegség okozója a Clostridium tetani, egy pálcika alakú, csillangós baktérium, mely a talaj felületes rétegeiben – különösen jól trágyázott talajban – majdnem mindenütt előfordul – részben bacilus, főként azonban spóra alakjában.
A kórokozó az állatok és az ember bélcsatornájában szaporodik el, és a bélsárral a külvilágra jutva spórázásnak indul, majd ilyen formában hosszú időn át fertőzőképes állapotban marad. A tetanuszbaktérium vegetatív alakja könnyen elpusztítható – akár 10 %-os klórmésszel is, de a spórák nagyon ellenállók.
A betegséget valójában a tetanusztoxin okozza, egy rendkívül erélyesen ható méreg, mely az izmok fokozatosan súlyosbodó merevgörcsét, majd végül a légzőizmok bénulását és az állat kimúlását okozza.
Óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy vajon a bélcsatornában levő nagyszámú tetanuszbaktérium miért nem okoz betegséget. Egyszerűen azért, mert a toxin szájon át hatástalan, és csak parenterálisan (az emésztőcsövön kívüli módon) képes betegséget előidézni.
A seb mélyén elszaporodó baktérium által termelt toxin egyrészt a mozgató idegpályák mentén, másrészt a nyirok- és véráram útján a központi idegrendszerbe jut, majd onnan az egész szervezetbe szétterjedhet.
A toxin hatása a motoros idegvégződéseken érvényesül, következésképpen a motoros (mozgató) idegsejtek fokozott ingerlékenységét idézi elő. Ennek következménye az, hogy a megbetegedett mozgató idegsejtekben már a legcsekélyebb – rendes körülmények között a küszöbérték alatt fekvő – ingerekre is igen fájdalmas, görcsös állapot (merevgörcs=tetanusz) fejlődik ki.
Az idegrendszerben egyre nagyobb mennyiségben felhalmozódó toxintömegek mind nagyobb területen betegítik meg a mozgató idegsejteket, következésképpen a kezdetben csak egyes izmokra vagy izomcsoportokra szorítkozó görcsös állapot általánossá válhat, majd végül a légzőközpont lebénul. Ebben az utolsó fázisban a toxin direkt hatása mellett szerepet játszik a vérkeringés zavara is.
KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK
A sérült szövetek fertőződése még nem okvetlenül vonja maga után a tetanusz kifejlődését. Ahhoz ugyanis, hogy a kórokozó a fertőzés kapujában képes legyen elszaporodni és toxint termelni, egyéb feltételekre is szükség van.
- A baktériumok elszaporodásához mindenekelőtt oxigénmentes környezetre van szükség. Éppen ezért veszélyesek a mély, szúrt sebek, amelyek nyílása gyorsan elzáródik. Hasonlóképpen veszélyesek a zúzott és szakított sérülések is, mert a szövetcafatok között könnyen képződnek levegőtől elzárt zúgok.
- Az ilyen sebzések azért is kedveznek a betegség fellépésének, mert ezekben bőséges táplálék áll a bacilusok rendelkezésére a véralvadék és az elhalt szövetcafatok révén.
- Elhalt szövetrészek hiányában is kifejlődhet a tetanusz akkor, ha a C.tetani más baktériumok társaságában jutott a sebbe, mert az utóbbiak között akadhatnak olyanok (például gennykeltők), melyek a fagocitózis (baktériumok bekebelezése) meggátlásával készítik elő a talajt a tetanuszbaktériumok zavartalan elszaporodására.
- A szervezet ellenálló képességét csökkentő hatások ugyancsak elősegítik a betegség kitörését.
- A fiatal állatok sokkal könnyebben betegednek meg tetanuszban, mint az idősebb társaik.
TÜNETEK
- a takarmány nehézkes rágása és lenyelése
- a pislogó hártya előtűnése
- mozgás feszessége
- sérült végtag izmainak a görcse
- Előrehaladottabb esetben szájzár
- orrnyílások trombitaszerűen kitágulnak
- fülkagylók mereven felfelé állnak
- fűrészbakszerű állás (a merev nyak- és fejtartás, a csúcsos áll és a zászlós faroktartás)
- az izmok deszkakeménnyé merevednek
- a légzőmozgásokat gyakran fájdalmas nyögés kíséri.
- a testhőmérséklet csak a halált megelőzően emelkedik 42-43 °C-ra.
- alegcsekélyebb hang- vagy érintési inger (ajtócsukás vagy akár a légy rászállása) is általános, fájdalmas izom-összehúzódást vált ki.
Amennyiben mély, fertőzött sebed talál lován, s a fent említett tünetek valamelyikét észleli, haladéktalanul egyeztessen állatorvosával! Az állatot nyugalmas, sötét, elkülönített helyre kell helyezni az orvos további utasításai mellett.
A tetanusz elleni alapimmunizálás 2 oltásból áll 4-8 hetes időközzel, egy éven belül célszerű beadni a harmadik vakcinát is, majd 1-2 évente elegendőek az ismétlő oltások. Az állatorvosok többsége a betegség veszélyessége miatt az évenkénti ismétlést javasolja.
Ajánlott irodalom:
Juhász Beáta: A ló egészségügyi ellátása
Dr. Radnai István: A toll és a fecskendő összetartoznak 2. / A clostridium okozta betegségek VII.
Lótenyésztés / Pongrácz László, Bokor Árpád, Bartos Ádám, Gulyás László/
Vakcinázás
Tetanusz
A tetanusz kórokozója a lovak környezetében általában megtalálható normál körülmények között is, azonban csak akkor okoz betegséget, ha valamilyen sebzésben, oxigéntől elzárt körülmények között elszaporodik, és az általa termelt toxin ilyen módon a szervezetbe kerül. A megbetegedett állat lázas, tipikus tetanuszos görcsök észlelhetők nála és sajnos még megfelelő kezelés mellett is előfordulhat, hogy néhány napon belül elhullik.
A betegség okozója a Clostridium tetani, egy pálcika alakú, csillangós baktérium, mely a talaj felületes rétegeiben – különösen jól trágyázott talajban – majdnem mindenütt előfordul – részben bacilus, főként azonban spóra alakjában.
A kórokozó az állatok és az ember bélcsatornájában szaporodik el, és a bélsárral a külvilágra jutva spórázásnak indul, majd ilyen formában hosszú időn át fertőzőképes állapotban marad. A tetanuszbaktérium vegetatív alakja könnyen elpusztítható – akár 10 %-os klórmésszel is, de a spórák nagyon ellenállók.
A betegséget valójában a tetanusztoxin okozza, egy rendkívül erélyesen ható méreg, mely az izmok fokozatosan súlyosbodó merevgörcsét, majd végül a légzőizmok bénulását és az állat kimúlását okozza.
Óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy vajon a bélcsatornában levő nagyszámú tetanuszbaktérium miért nem okoz betegséget. Egyszerűen azért, mert a toxin szájon át hatástalan, és csak parenterálisan (az emésztőcsövön kívüli módon) képes betegséget előidézni.
A seb mélyén elszaporodó baktérium által termelt toxin egyrészt a mozgató idegpályák mentén, másrészt a nyirok- és véráram útján a központi idegrendszerbe jut, majd onnan az egész szervezetbe szétterjedhet.
A toxin hatása a motoros idegvégződéseken érvényesül, következésképpen a motoros (mozgató) idegsejtek fokozott ingerlékenységét idézi elő. Ennek következménye az, hogy a megbetegedett mozgató idegsejtekben már a legcsekélyebb – rendes körülmények között a küszöbérték alatt fekvő – ingerekre is igen fájdalmas, görcsös állapot (merevgörcs=tetanusz) fejlődik ki.
Az idegrendszerben egyre nagyobb mennyiségben felhalmozódó toxintömegek mind nagyobb területen betegítik meg a mozgató idegsejteket, következésképpen a kezdetben csak egyes izmokra vagy izomcsoportokra szorítkozó görcsös állapot általánossá válhat, majd végül a légzőközpont lebénul. Ebben az utolsó fázisban a toxin direkt hatása mellett szerepet játszik a vérkeringés zavara is.
KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK
A sérült szövetek fertőződése még nem okvetlenül vonja maga után a tetanusz kifejlődését. Ahhoz ugyanis, hogy a kórokozó a fertőzés kapujában képes legyen elszaporodni és toxint termelni, egyéb feltételekre is szükség van.
- A baktériumok elszaporodásához mindenekelőtt oxigénmentes környezetre van szükség. Éppen ezért veszélyesek a mély, szúrt sebek, amelyek nyílása gyorsan elzáródik. Hasonlóképpen veszélyesek a zúzott és szakított sérülések is, mert a szövetcafatok között könnyen képződnek levegőtől elzárt zúgok.
- Az ilyen sebzések azért is kedveznek a betegség fellépésének, mert ezekben bőséges táplálék áll a bacilusok rendelkezésére a véralvadék és az elhalt szövetcafatok révén.
- Elhalt szövetrészek hiányában is kifejlődhet a tetanusz akkor, ha a C.tetani más baktériumok társaságában jutott a sebbe, mert az utóbbiak között akadhatnak olyanok (például gennykeltők), melyek a fagocitózis (baktériumok bekebelezése) meggátlásával készítik elő a talajt a tetanuszbaktériumok zavartalan elszaporodására.
- A szervezet ellenálló képességét csökkentő hatások ugyancsak elősegítik a betegség kitörését.
- A fiatal állatok sokkal könnyebben betegednek meg tetanuszban, mint az idősebb társaik.
TÜNETEK
- a takarmány nehézkes rágása és lenyelése
- a pislogó hártya előtűnése
- mozgás feszessége
- sérült végtag izmainak a görcse
- Előrehaladottabb esetben szájzár
- orrnyílások trombitaszerűen kitágulnak
- fülkagylók mereven felfelé állnak
- fűrészbakszerű állás (a merev nyak- és fejtartás, a csúcsos áll és a zászlós faroktartás)
- az izmok deszkakeménnyé merevednek
- a légzőmozgásokat gyakran fájdalmas nyögés kíséri.
- a testhőmérséklet csak a halált megelőzően emelkedik 42-43 °C-ra.
- alegcsekélyebb hang- vagy érintési inger (ajtócsukás vagy akár a légy rászállása) is általános, fájdalmas izom-összehúzódást vált ki.
Amennyiben mély, fertőzött sebed talál lován, s a fent említett tünetek valamelyikét észleli, haladéktalanul egyeztessen állatorvosával! Az állatot nyugalmas, sötét, elkülönített helyre kell helyezni az orvos további utasításai mellett.
A tetanusz elleni alapimmunizálás 2 oltásból áll 4-8 hetes időközzel, egy éven belül célszerű beadni a harmadik vakcinát is, majd 1-2 évente elegendőek az ismétlő oltások. Az állatorvosok többsége a betegség veszélyessége miatt az évenkénti ismétlést javasolja.
Ajánlott irodalom:
Juhász Beáta: A ló egészségügyi ellátása
Dr. Radnai István: A toll és a fecskendő összetartoznak 2. / A clostridium okozta betegségek VII.
Lótenyésztés / Pongrácz László, Bokor Árpád, Bartos Ádám, Gulyás László/