PARIPAPATA KOPOG A PEPITA PATIKA KÖVEKEN…….

TŐKÉS ANDRÁS: Kovácsszakma dióhéjban

  1. Mióta végzed a kovácsmesterséget? Mi indított el a pályán?

A lovak már 1985 óta vannak jelen az életemben, amikor Édesanyám elvitt Nagycenkre lovagolni tanulni. Annak az időnek a hatására lett belőlem először általános állattenyésztő és állategészségügyi technikus majd, képesített gazda. Jött egy kis csavargás és Kanadában megismerkedtem egy erdélyi származású pakolókovács mesterrel, kinek munkáját látva határoztam el, hogy ha törik, ha szakad, én is így és ezt szeretném csinálni. 1999-ben vizsgáztam Szécsénypusztán. Fábos Laci bácsi kovácsmester okításaival lettem mezőgazdasági kovács. Az iskolai képzés mellett a gyakorlatot Borbély Balázstól igyekeztem ellesni. Immáron 18 éve a lovak és patáik töltik ki a munkaidőmet. Egy olyan lehetőséget láttam a patkolókovács szakmában, amiből tisztességgel meg lehet élni, kap az ember erkölcsi elismerést és én dönthetem el hogy kinek, mikor, hol, mennyit vagyok hajlandó dolgozni.

  1. Hogyan látod a patkolókovácsok helyzetét napjainkban?

Úgy gondolom, hogy manapság egyetlen legálisan működ vállalkozónak sem könnyű a dolga. Egyik oldalról, mert bár mást kommunikálnak a nagy embereink, nem javulnak a körülmények. Másrészről nehéz a sötét oldallal felvenni a versenyt. A lótulajdonosokat sajnos csak akkor érdekli a lovaik patája, ha baj van. Nem kell mindenkinek patkolókovácsnak lennie, de alaptudás és érdeklődés is kevés akad. Elég egy bátor, önbizalommal teli „lovas szakember” és már ki is kiáltotta magát kovácsnak. Tőlem még egyetlen lótulajdonos nem kért bizonyítványt! Én nem panaszkodhatok, mert régi megbízható megrendelői körrel rendelkezem, de nem minden régióban tudják megfizetni a szakember költségeit. Egy fiatal kezdő szakinak is jóval nehezebb dolga van manapság. Szerintem a fennmaradás kulcsa a megbízhatóság és a minőség.

  1. Mi az, ami leggyakrabbal szembejön veled, mint rendellenesség?

Mire gondolunk, amikor rendellenességet említünk? Két különböző rendellenesség van: az egyik a genetikai, a másik a tartási körülményeknek köszönhető.  Ha egészségügyi pata rendellenességre gondolok, akkor legsűrűbben nyírrothadással találkozom. A nyír rothadás egy sok összetevős probléma. Kezdjük a miértjével.  Első sorban, tartási és ápolási problémák állnak a háttérben, de vannak ezeken kívül is hajlamosító tényezők.  A tartási körülmények között gondolok a mélyalomra, a ritka, helytelen almozásra, a penészes gombás környezetre, alomra, a kevés alom esetén, trágyás nedves vizeletes aljzatra, a szűk kis helyen tartásra, az állandó sáros, nedves talajra. Az ápolási okok lehetnek a pata nem rendszeres tisztítása, elhanyagolása, gondolok egyben a patkolás, körmözés rendszertelenségére. Mindezeken túl vannak hajlamosító tényezők is. Például a helytelen patkolás, mely a pata mechanizmust gátolja, a patát szűkíti. Minél szűkebb egy pata, annál rosszabb a mechanizmusa, annál csököttebb, mélyen ülőbb, vékony a nyírja, mélyek a nyírbarázdái és így kevésbé képes magától tisztulni. Így a nyírrothadásra hajlamosabbak a genetikailag szűk vagy csőpatákkal rendelkező egyedek . Ritkán találkozunk olyan lovakkal is, ahol ezen problémák nem állnak fent és mégis visszatér, vagy állandó gondot okoz a nyírrothadás. Ilyenkor nem tudok másra gondolni, minthogy lehet valamilyen egyedi érzékenység vagy gomba, baktérium flóra probléma. Ha nem egészségügyi dologra gondolok, akkor fejlődési, illetve elhanyagoltsági problémákat találunk. Legtöbbször a bak pata fordul elő, amit ha időben észlelünk viszonylag gyorsan és könnyen orvosolhatunk. Találkozunk még különböző deformitásokkal, patarepedésekkel, és a patairha gyulladás különböző stádiumú eseteivel.

  1. Hogyan látod a magyar lótartók hozzáállását a lótartáshoz? Mikor mit csinálnak jól?

Ez egy elég nehéz és komplex kérdés. Attól félek, hogy az én véleményem erre a kérdésre nagyon szubjektívnek és arrogánsnak tűnhet. Tisztelet a kivételnek, de a lótartók zöme semmit nem csinál jól. Szerintem jellemzően a ló elvesztette a mindennapi életben a helyét. Mint munka”társ” már régen, de mint szabadidő „partner” is ugyanazt a tendenciát látom. Elvesztette a „tartalmát” a lóval töltött idő. Nem tanulják meg a ló szükségleteit, igényeit kielégíteni. Nincs kellő idő, türelem, érdeklődés, figyelem a sport- szabadidő – lelki-társunk felé. Saját magam ellen beszélek, de nagyon sok lótartónak nem engednék lovat tartani! Vagy tanfolyamhoz kötném. Megszemélyesítik az állatot, emberi tulajdonságokkal ruházzák fel, gyerek vagy élettárs pótlónak van és elfelejtik, hogy Ő van értünk annak teljes felelősségével és kötelezettségeivel de megfosztva szinte minden természetes tulajdonságától! Így viszont teljesen kiszolgáltatott lett számunkra és ez roppant felelősséget kíván. Hogy mit csinálnak jól? Talán sokan szeretik még ezeket a gyönyör állatokat! Próbáljuk, ha lehet legtöbbet és legjobbat megadni nekik. Megérdemlik.

  1. Mi a különbség a patkolás és a gyógypatkolás között? Mikor melyiket alkalmazod?

Kishazánkban a gyógypatkolás egy ingoványos terület szerintem. Olyan hogy gyógykovács elvileg nem létezik. Ilyen irányú képzés nincs. Viszont minden egyes egyesületi találkozón, képzésen foglalkozunk vele valamely irányból. Így azt gondolom, hogy minden kollégám, aki legálisan jutott a szakmához, valamilyen szintig és érdeklődési körig, végez ortopéd munkát is. Én személy szerint nem is tudom a kettőt különválasztani. Sajnos nagyon kevés ló van, amelyik nem szorul akár egy kis korrekcióra is. Vagy mikortól beszélünk ortopéd munkáról? Minden patkolásnak illetve körmözésnek van valamilyen hatása az állatra vagy annak valamely részére. – Tudod te is, a ló egy nagyon bonyolult komplex egység. Tehát nem egy lábon dolgozunk, se kettőn, se négyen. Egy öreg kollégám szavai: „A lónak 5 szíve van. Abból 4 a kovács kezében. Ha eggyel baj van, az összes bajban van!” – Sok szónak is egy a vége, minden kovács ortopéd kovács is. Ki mennyire, az már azon múlik, milyen az érdeklődése, ambíciója, bátorsága, gyakorlata, de talán a legfontosabb tanulni akarása, rátermettsége, munkához való hozzáállása.

  1. Mikor találkoztál az Equine America® termékeivel és miért kezdted őket ajánlani és alkalmazni?

Valamikor 2009 körül volt egy munkahelyi balesetem. Egy hátsó láb patkolása közben a ló összeesett és a lábam alatta maradt. A térdem rendszeresen bedagadt és fájt. Több leszívás és gyógyszeres kezelés sem segített. A sztorit elmeséltem egy állatorvos ismerősömnek, aki erre mondja, hogy miért nem próbálom ki a Cortaflexet®! Mert még sosem hallottam róla, válaszoltam! A térdem az indító adag lejárta előtt javulni kezdett. Szépen lement a duzzanat és csökkent a fájdalom. A térdem működik! Néha fáj egy kicsit, de a mi szakmánkban ez normális. Időnkén elfogyasztok egy-egy kúrát a mai napig is. Hát így kezdődött. Saját meggyőződéssel.

  1. A saját meggyőződésből született egy termék szeretet, mely később évekig kitartó termékismertetéshez, és ajánláshoz vezetett. Sokan köszönhetik Neked, hogy megismerkedhettek az EA termékeivel. Saját tapasztalataidon kívül, volt e meghatározó tapasztalatod a termékekkel dolgozva?

Nem tudnék kiemelni konkrét esetet. Szerencsére nagyon sok elégedett vevői vélemény jött vissza hozzám. Kialakult egy rendszeres megrendelői kör kik meggyőződéssel ajánlják is a termékeket. Ezért a mai napig is bátran ajánlom ahol csak módomban áll!